(Kicsit megkésve, de...) Boldog Új Évet mindenkinek!

Jelenleg A Kehely kútja utolsó simításait végzem, ezért nem jelentkeztem új írásokkal. Ezzel töltöttem az utóbbi hónapokat, mivel nemcsak "simításokról" van szó, hanem hosszabb részletek átírásáról és újabbak csatolásáról.

A napokban majd mutatok egy részletet... ;)
 

Fojtogató levegő, nedves lepedő
Fülledt szobában vadul tekergő
Bőrömbe mélyed hegyes foga
Hajamat tépi, agyamat zúzza
Kínoz, mert emlékszem
Kínoz, mert engedtem
Éget, mert élek
Éget, mert remélek.

Ölelése kavargó mágnesszurok
Távolléte bágyadt vattaburok
Penge szavad csíkokra metél
Tüdőmre tekeredve sírva vetél
Kínzol, mert érzek
Kínzol, mert félek
Pillangószárnyam pora örök
Üres vérem arcodba csöpög.

Kellesz.
Mint kínlódó tüdőnek a levegő, kiszáradt nyelvnek a víz.
Kellesz.
Mint magányos szívnek egy cirmos dorombolása.
Kellesz.
Te vagy a friss szellő, ami darabokra törte az ősposványt.
Kellesz.
Te vagy a fénysugár, ami felmelegítette dermedt testemet.
Kellesz.
Mint koldusnak a kenyér, utazónak az árnyék.
Kellesz.
Mint összetört léleknek a remény.
Kellesz.
De én már nem kellek neked.
A szíved másé és az üres héj nem elég.
Átkozott a perc, amikor rossz döntést hoztam.
Átkozott a perc, amikor otthagytál.
Téged mégsem átkozlak,
te ördögi angyal, te gyengéd terrorista,
gyilkosom és megmentőm.

Csókja édesebb, szerencse lánya
Övé a tested, nem vár hiába
Hólelkedet sárba mártogatod
A szívedet megtartod - valaki másnak.

Zöld füstje fojtogat bordám alatt
Eltöröm nyakát, de tovább harap
Sóváran nézlek, bőrömbe vájlak
Követem végzetem, engedek a lángnak.

Keresem kulcsod, csókolom szárnyad
Láncaim húsomba örvényt rágnak
Most boldog vagy?
Most boldog vagy?

Húsomba merül kezed

Tűzfogaiddal téped

A szívemet marcangolod

Én mégis akarlak téged.

Mézes ajkad elbűvöl

Savat öntesz sebemre

Körmeiddel szántod bőröm

Halált tetoválsz mellemre.

Eltűnök karjaidban

Mint szomjas őz az árban

Fogaimat csikorgatom

Testem-lelkem égő máglya.