- Az iratai megvannak? – Rodriguez őrmester eddig a lány arcát tanulmányozta, most viszont maga elé húzta a jegyzettömbjét és jegyzetelni kezdett.

Lisa bólintott.

- Igen, azokat egy külön zsebben tartom.

- Szerencsére a tolvaj nem vette észre. Valószínűleg csak a pénz érdekelte.

Lisa lenyelte a válaszát. Örülhetett, hogy legalább a papírjainak nem kelt lába, hiszen már így is éppen elég nagy bajban volt.

Tíz percen keresztül különböző kérdésekre kellett felelnie, Rodriguez őrmester figyelt és szorgalmasan írt, azután a sarokban álló hűtőhöz lépett és egy üveg ásványvizet vett ki belőle. Egyetlen mozdulattal felbontotta, majd a lánynak nyújtotta.

- Kérem, igya meg. Lassan.

Lisa megköszönte és nyomban engedelmeskedett, már csupán azért is, mert amióta leszállt az autóbuszról, majd’ elepedt valami hűsítő innivalóért. A kiszáradt torkának igazán jót tett a frissítő, noha a torkában és a gyomrában feszülő görcs egy cseppet sem enyhült, az agya pedig egyfolytában azon járt, mi legyen a következő lépés.

Érezte, hogy semmi esélye arra, hogy megtalálják a pénztárcáját, így felesleges lett volna tovább ezen szabódnia – ehelyett azt kellett kitalálnia, mit tegyen, hogy a lehető legjobban jöjjön ki ebből a rémes helyzetből.

Egy perccel később megérkezett a két rendőrtiszt, akik a helyszínen folytattak nyomozást – minden eredmény nélkül. Senki nem látott semmit, a gyanús alakok már rég eltűntek a környékről és az üres tárcát sem hajították el menekülés közben, ahogyan általában szokták.

Lisa ekkor felállt és közölte, hogy mivel semmi értelmét nem látja annak, hogy tovább vesztegesse a rendőrség idejét, távozni szeretne. Összeszorított szájjal igyekezett elkerülni azt, hogy bármelyik pillanatban sírógörcsöt kapjon és nem akarta, hogy a kiborulásának szemtanúi legyenek, ezért iparkodott minél hamarabb távozni.

- Vannak ismerősei a városban vagy a környéken? – érdeklődött az őrmester, miközben ő is felemelkedett a székéből.

Lisa közömbösen megrázta a fejét.

- Nincsenek. De majd találok valami helyet, ahol éjszakára meghúzhatom magamat.

Arra gondolt, hogy egy templomba bizonyára beengedik – egy ilyen vallásos országban jobban adnak a vendégszeretetre és a bajban levő emberek megsegítésére, mint például otthon, az Egyesült Államokban.

Rodriguez őrmester összevonta a szemöldökét – szemmel láthatóan nem tetszett neki a terv.

- Hadd rendeljek ön mellé egy járőrt, majd ő segít önnek.

Lisa később sem értette, miért utasította el az ajánlatot. Megrázta a fejét és türelmetlenül felkapta a lábánál heverő csomagjait.

- Nem, nincs rá szükségem, de köszönöm, uram. Majd megoldom egyedül. Nem szeretnék még több problémát okozni másoknak.

Az őrmester ekkor elengedte, hadd menjen, mert látta, hogy semmi értelme ott tartania, hiszen mintha szándékosan nem engedné, hogy segítsenek neki. Búcsúzáskor semmi jóval nem kecsegtette a nyomozást illetően, mire a lány vállat vont és sebesen távozott. Szemmel láthatóan belenyugodott a történtekbe.