Ritkán írok vagy olvasok novellákat, mivel jobban szeretem a hosszú történeteket, a legalább háromszáz oldalas regényeket, amelyekbe napokig vagy hetekig belefeledkezhetek. Ez az olvasói és az írói énemre is igaz.
Ha eszembe ötlik egy alaphelyzet, villámgyorsan újabb és újabb történetek szerveződnek köré a fejemben, és mire észbe kapok, már el is készült egy regény vázlata. Ott megállás nélkül szőhetem a különböző kalandokat és a szereplők előtt tornyosuló akadályokat. Azt hiszem, az is közrejátszik, hogy nehezemre esik megválnom a hőseimtől.
Ha mégis novella vagy vers írására adom a fejemet, akkor vissza kell fognom magamat és tömören megfogalmaznom a gondolataimat. Ez nekem, a szószátyárnak, nem könnyű. Akkor nyúlok ezekhez a műfajokhoz és csakis akkor, ha valamilyen komoly téma foglalkoztat.
Az alábbi linken olvashatjátok a rövid lélegzetvételű írásaimat:

[Novellák]

~ Ál/arc
~ Hasta siempre
~ Kóborka
~ Az évforduló
~