1. fejezet

Február 1., Ebendorf

A pap a jéghideg padlón feküdt.

Álmélkodó, hófehér arca szinte egybeolvadt a több száz éves kőlapokkal, amelyeken szétvetett végtagokkal elnyúlt. A félig megalvadt vértócsa sötétvörös glóriaként vette körül ősz fejét. Szeme tágra nyílt, vékony ajkai kerekedő „o” betűt formáztak. Mintha meglepődött volna azon, hogy elcsúszott és hátraesett. Az mindenesetre azonnal kiderült, hogy nem egyszerű baleset történt, mivel a szívéből egy ezüstös pengéjű athame állt ki. A férfi mellkasán a fegyver körül a feketére alvadt vér virágalakot formált, egy csepp a pengére is jutott.

Ismerhette az elkövetőt, mert a karjait és a kezeit nem védekező pozícióban tartotta, hanem lazán a teste mellett. A meglepetés ereje óriási lehet, azonban soha nem írhatja felül a védekezési ösztönöket, gondolta Lara Frühlingen.

A karcsú nyomozónő önkéntelenül a tarkóján kontyba tűzött, meggyvörösre festett hajához nyúlt. Bár már elmúlt hétéves, még mindig megnyugtatta, amikor ébredés után és lefekvés előtt a nővérétől kapott borostyánszínű hajkefével fésülgette a haját, vagy amikor egy tincset csavargatott az ujja köré töprengés vagy álmodozás közben. Az ovális arcához jól illő, vékony, fekete keretes szemüvegének lencséje mögött mélybarna szempárja kutatóan pásztázta az előtte elnyúló holttestet.

Az idős férfi ruházata és testhelyzete nem árulkodott arról, hogy dulakodott volna a támadójával. Makulátlanul tiszta reverendájával éles ellentétben olcsó bőrcipőjének talpára megszáradt sárdarabok tapadtak – a betonozott út helyett véletlenül belelépett a rövid zápor után felázott földbe. A gyilkos azonban gondosan ügyelt a lépteire: a templom előterében csupán a pap cipőjének sáros lenyomata látszott halványan.

Az ötven év körüli, mackós testalkatú rendőrtiszt, aki Lara érkezésekor Kim Kellner néven mutatkozott be, most közelebb lépett hozzá.

Összehúzott szempárjából és abból, ahogyan a szája sarkát rágcsálta, látszott, hogy megviselte a haláleset, mivel közelebbről ismerhette az áldozatot, talán rendszeresen járt misére is. Idegesen beletúrt rövidre vágott szőke hajába és halkan megjegyezte:

- Ez micsoda? Még sohasem láttam ilyen tőrt!

Valóban gyönyörű darab volt. Ezüst markolatába kelta stílusú inda- és levélmintákat véstek, amelyek kacskaringós alakzatban fonódtak össze. A lenyűgöző díszítés a penge felső részén is folytatódott, háromujjnyira a markolat alatt. Vadonatújnak látszott, mintha csupán néhány pillanattal korábban húzták volna elő a tokjából.

- Ez nem egy hétköznapi tőr. Ez egy athame.

Kellner kíváncsian pillantott Larára.

- És az mi?

- Egy különleges, felszentelt kés. A boszorkányok használják a különböző mágikus tevékenységeik során.

- Boszorkány? – Kellner meglepetten lehalkította a hangját, úgy tette hozzá – Úgy érti, mint a mesében?

Lara elmosolyodott.

- Boszorkányok nemcsak a mesében léteznek – jegyezte meg, majd hagyta, a férfi hadd eméssze meg magában az információkat. Körülnézett.