A Kehely kútja2016.01.20. 17:00, Zoe Jones
(Kicsit megkésve, de...) Boldog Új Évet mindenkinek!
Jelenleg A Kehely kútja utolsó simításait végzem, ezért nem jelentkeztem új írásokkal. Ezzel töltöttem az utóbbi hónapokat, mivel nemcsak "simításokról" van szó, hanem hosszabb részletek átírásáról és újabbak csatolásáról.
A napokban majd mutatok egy részletet... ;)
[7]2015.10.18. 14:15, Zoe Jones
Fojtogató levegő, nedves lepedő
Fülledt szobában vadul tekergő
Bőrömbe mélyed hegyes foga
Hajamat tépi, agyamat zúzza
Kínoz, mert emlékszem
Kínoz, mert engedtem
Éget, mert élek
Éget, mert remélek.
Ölelése kavargó mágnesszurok
Távolléte bágyadt vattaburok
Penge szavad csíkokra metél
Tüdőmre tekeredve sírva vetél
Kínzol, mert érzek
Kínzol, mert félek
Pillangószárnyam pora örök
Üres vérem arcodba csöpög.
[6]2015.10.18. 14:12, Zoe Jones
Kellesz.
Mint kínlódó tüdőnek a levegő, kiszáradt nyelvnek a víz.
Kellesz.
Mint magányos szívnek egy cirmos dorombolása.
Kellesz.
Te vagy a friss szellő, ami darabokra törte az ősposványt.
Kellesz.
Te vagy a fénysugár, ami felmelegítette dermedt testemet.
Kellesz.
Mint koldusnak a kenyér, utazónak az árnyék.
Kellesz.
Mint összetört léleknek a remény.
Kellesz.
De én már nem kellek neked.
A szíved másé és az üres héj nem elég.
Átkozott a perc, amikor rossz döntést hoztam.
Átkozott a perc, amikor otthagytál.
Téged mégsem átkozlak,
te ördögi angyal, te gyengéd terrorista,
gyilkosom és megmentőm.
Most boldog vagy?2015.07.11. 15:40, Zoe Jones
Csókja édesebb, szerencse lánya
Övé a tested, nem vár hiába
Hólelkedet sárba mártogatod
A szívedet megtartod - valaki másnak.
Zöld füstje fojtogat bordám alatt
Eltöröm nyakát, de tovább harap
Sóváran nézlek, bőrömbe vájlak
Követem végzetem, engedek a lángnak.
Keresem kulcsod, csókolom szárnyad
Láncaim húsomba örvényt rágnak
Most boldog vagy?
Most boldog vagy?
[4]2015.07.11. 15:38, Zoe Jones
Húsomba merül kezed
Tűzfogaiddal téped
A szívemet marcangolod
Én mégis akarlak téged.
Mézes ajkad elbűvöl
Savat öntesz sebemre
Körmeiddel szántod bőröm
Halált tetoválsz mellemre.
Eltűnök karjaidban
Mint szomjas őz az árban
Fogaimat csikorgatom
Testem-lelkem égő máglya.
|