Az 1993-ban készült romantikus dráma forgatókönyvét David Henry Hwang írta saját, azonos című színdarabja alapján, amely egy igaz történetet dolgoz fel.  A neves kanadai rendező, David Cronenberg a film középpontjába a francia diplomata, René Gallimard és a pekingi operaénekes, Song Liling különös kapcsolatát helyezi, a politikai történések pedig kissé a háttérbe szorulnak.

René Gallimard (Jeremy Irons) az 1960-as években a kommunista Kína fővárosába, Pekingbe kap kinevezést, ott végzi unalmas munkáját, miközben a felesége a lakásban unatkozik. Az egyetlen szórakozást a követségi partik jelentik. A visszahúzódó természetű férfinek el kell szenvednie a társai megvetését és lenézését, így a munkába menekül.

Az egyik összejövetelen fellép egy helyi előadóművész, a pekingi opera egyik énekesnője, Song Liling (John Lone fantasztikus alakításában), akibe Gallimard első látásra beleszeret. Az előadás után beszélgetésbe elegyednek és a férfit teljesen elbűvöli a rejtélyes, intelligens nő. Rövid társalgásuk után Song meghívja, hogy legközelebb látogassa meg őt a pekingi operában - erre hamarosan sor is kerül. Újabb találkozók és hosszú beszélgetések következnek, a kapcsolatuk pedig egyre inkább elmélyül. Az egykor félénk Gallimard egyre magabiztosabb és merészebb, minél közelebb engedi magához őt a titokzatosságát mindvégig megőrző Song.
Amit azonban Gallimard nem tud (vagy nem akar tudni), az, hogy Song valójában férfi (a hagyományos pekingi operában minden szerepet férfiak alakítanak, akiket kicsi gyermekkoruktól kezdve erre képeznek ki) és egyúttal kínai kém, akinek az a feladata, hogy minél több hasznos információt húzzon ki belőle - és ezért szó szerint bármire képes.
Szerelmi történetük azután is folytatódik, hogy Gallimardnak vissza kell térnie Franciaországba, Song pedig egy időre munkatáborba kerül - amint kiszabadul, követi a francia férfit, összeköltöznek és ő folytathatja a kémtevékenységét.
Amikor Gallimard lebukik és árulás vádjával a bíróság elé kerül, szembe kell néznie az igazsággal: hogy a szerelme valójában férfi. Ezt azonban képtelen feldolgozni, ezért a címben szereplő Pillangókisasszony szerepét ölti magára és a képzeletbeli szerelemért öngyilkosságot követ el a börtönben.

A filmet már a különleges és izgalmas története miatt is érdemes megtekinteni, és nem hagyható szó nélkül a lenyűgöző zene, a pekingi opera világába való titkos betekintés, valamint a csodálatos jelmezek sem.
John Lone fantasztikus játékára, ahogyan minden gesztusában, mozdulatában, arckifejezésében képes tökéletesen megeleveníteni egy nőt, nem találhatunk elegendő dicsérő jelzőt. Még a hangját is el tudta változtatni, hogy úgy hangozzon, mintha egy nő beszélne. (Ez csak az eredeti nyelven élvezhető, mert a bravúr nem sikerülhetett a magyar szinkronszínésznek. Lone a pekingi opera világában nőtt fel, ennek tudatában nem meglepő, milyen átváltozásokra volt képes a szerep kedvéért.)