Jane Austen neve manapság mindenki számára ismerősen cseng. Nemcsak a regényeit vitték képernyőre filmek és televíziós sorozatok formájában (köszönhetően a brit filmiparnak és Hollywoodnak) hanem az életét is. A könyvesboltok polcain mindig találkozhatunk egy-egy írásával. Manapság a hat, klasszikusnak számító regénye mellett elolvashatjuk a befejezetlen vagy jóval a halála után felfedezett darabjait is. Egyes jelenkori írónők továbbírják az általa elmesélt történeteket vagy éppen egy másik nézőpontból mutatják be.
Jane Austen az a szerző, akit minden romantikus szívű olvasó kedvel - nem véletlenül. Nála a szerelem nem egy csöpögős, rózsaszínű bársonyba és émelyítő vattacukorba burkolt érzelem, hanem olyan valódi, igaz érzelem, amit a saját életünkben is megtapasztalhatunk
Emellett a regényeiben a romantika és a szerelem mellett mindig jelen van a humor, mégpedig a csípősebb fajta, és némi társadalomkritika is, amelyben éles szemmel és még élesebb nyelvvel eleveníti meg kora képviselőit.
A szerelem és a boldogság kacskaringós utakon érkezik és a szerelmeseknek számtalan akadályt kell leküzdeniük - nem egyszer önmagukkal kell harcolniuk. Mr Darcy-nak le kell vetkőznie a büszkeségét, Emma-nak némi alázatot kell tanulnia, hogy nem irányíthat mindent és mindenkit, Marianne-nak pedig a túlcsorduló érzelmei helyett meg kell tanulnia az eszére hallgatnia.
Szereplői soha nem tökéletesek - a való életben találkozhatunk bármelyikükkel. Vannak köztük rokonszenvesek és ellenszenvesek, akad, aki nem tárja fel elsőre a valódi arcát és van, amikor a pompás megjelenés egy satnya, értéktelen belsőt, az egyszerű külső pedig egy valódi gyémántot takar.
Mindegyikőjüknek vannak hibái (erre utalnak például az Értelem és érzelem vagy a Büszkeség és balítélet címei is) és az írónő, bár kedveli a főhőseit, mégsem átall csípni egyet rajtuk, ha úgy érzi, hogy olyan jellemvonásokat mutatnak fel, amelyek a számára nem kellemesek.
Művei közül a fenti képen látható négy regényt ajánlom mindenki figyelmébe a legszenvedélyesebben. Mindegyik igazi, megunhatatlan klasszikus, olyan értékekkel, amelyek soha nem avulnak el, és soha nem fognak kimenni a divatból, valamint garantált bennük az izgalom, a kacagás és a romantika is.

1. fejezet

Február 1., Ebendorf

A pap a jéghideg padlón feküdt.

Álmélkodó, hófehér arca szinte egybeolvadt a több száz éves kőlapokkal, amelyeken szétvetett végtagokkal elnyúlt. A félig megalvadt vértócsa sötétvörös glóriaként vette körül ősz fejét. Szeme tágra nyílt, vékony ajkai kerekedő „o” betűt formáztak. Mintha meglepődött volna azon, hogy elcsúszott és hátraesett. Az mindenesetre azonnal kiderült, hogy nem egyszerű baleset történt, mivel a szívéből egy ezüstös pengéjű athame állt ki. A férfi mellkasán a fegyver körül a feketére alvadt vér virágalakot formált, egy csepp a pengére is jutott.

Ma egy rövidke bejegyzéssel érkeztem.

Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe.
Mindenki sürög-forog, rohan, igyekszik megvásárolni az ajándékokat, az ünnepi asztalra való ételeket és italokat, a díszeket, a karácsonyfát. Az őrült rohangálás közben azonban soha ne felejtkezzünk el a legfontosabb dologról, amelyre nem csak karácsony napján kellene odafigyelnünk, hanem egész évben, az életünk minden egyes napján.

A szeretetről, a törődésről.

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy egy meleg lakásban, gazdagon terített asztal és szépen feldíszített fa mellett ünnepeljen. Gondoljunk rájuk is!

Segíts egy kicsivel és adakozz egy jótékonysági intézmény számára, hogy egy otthontalan embernek vagy egy szegény sorsú kisgyereknek örömöt szerezhess. Adj egy keveset a közeledben levő állatmenhelynek vagy állatmentőknek, jutass el nekik egy meleg takarót, kinőtt ruhadarabokat vagy egy zsák eleséget, hogy tovább gondoskodhassanak azokról az állatokról, akiket az egykori gazdáik meguntak és az utcára dobtak. Készíts madáretetőket és töltsd meg őket magokkal, gyümölcsdarabokkal, hogy a kismadarak is megtölthessék a gyomrukat.

Nem az az ajándék a legfontosabb, amit kapunk - hanem amit mi magunk adunk, önzetlenül.

Sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó. A város hófehérbe burkolózott, miközben a magas lakóházak között éles fogú szél süvített. Még alig múlt este hat, de már borzongatóan lehűlt a levegő. A kékesfekete égbolton megjelent néhány csillag és a széles udvarában pöffeszkedő halványsárga hold.

Hirtelen egy sovány, lucskos bundájú koromfekete kismacska osont végig lassan a fal mentén. Fejét lehajtotta, álmosnak és fáradtnak tűnt, ám borostyánszínű szempárja kutatóan keresett valamit és időnként megállt, hogy beleszimatoljon a levegőbe. Legszívesebben összegömbölyödött volna, hogy aludjon egy kicsit, mivel majd’ leragadtak a szemei és annyira eluralkodott rajta a fáradtság, hogy kevés tartotta vissza – azonban élelmet és biztonságos búvóhelyet kellett keresnie, ahol éjszakára meghúzhatta magát. Sóvárgott egy kis meleg után, szerette volna megszárítani a bundácskáját, szeretett volna kényelemben összegömbölyödni és úgy aludni.

2. fejezet
 

16:22

Lisa James tétován lépett be a hatalmas, méhkasként zúgó terembe, ahol legalább egy tucat nyomozó ült a rendetlen íróasztala mögött.

Szemmel láthatóan lázas munka folyt. Volt, aki nagy hangon telefonált, a nyelvét kidugva, két ujjal gépelt, bőszen információt keresett egy vaskos mappában vagy a szomszédjával vitatott meg valamit. Két középkorú férfi a kávéautomatának dőlve beszélgetett, széles mozdulatokkal gesztikulálva, egy fáradtan pislogó társuk pedig éppen ujjlenyomatokat vett le a mellette ülő, gyanús külsejű, szúrós szagot árasztó egyéntől.

Idegesen törölte meg a homlokát és a nyakát a nedves zsebkendőjével – nehezen viselte a fülledt mexikói forróságot, amihez most még az aggodalom és a félelem is társult. A rövid ujjú trikója olyan idegesítően tapadt a felsőtestéhez, hogy legszívesebben ledobta volna magáról. Érezte, ahogyan izzadságpatakok folytak végig a mellei között, a hátán és a hóna alatt, és hányingere támadt a helyzettől, amibe keveredett.